tarkabarka

Szín-játszó Mesélj, milyen színű volt a nap, a reggel, ugye narancsos sárga és megpihentél a fák alatt, az ég a kékjét rádpingálta. Mondd, hogy eső nem esett, lépted nem árnyékolta felhő, amerre jártál, az út fényesebb, csiklandozta bőrödet a szellő. Szólj, ha nyelvet öltött rád a világ, s elibéd gáncsot vetett, lilákkal suttog körbe a vágy, színekbe ölel: én védelek. Most csak te beszélj, szavakat ajkadról hadd igyak magamba, megrészegülten hallgassalak, lelked fehérében maradva. És közben becézz, simíts hajamba rózsaszín szalagot, hogy feledjem én is, ami nincs, ígérj Párizst és tűzben lobogó Napot.

Bíbor Kata