Erzem...lassan ugyan oda jutott a kis Odette.
A kis var amit eddig kuszkodve ujra probalt epitteni, kezd szet esni..ujra.
Egy szep es boldog ev utan, ujra sir..ujra faj, es nem erti mind ez miert?! miert tortenik?!
A ket torony lassan kulon valik egymastol..a kozepso resz..az hianyzik.
Es a kis Odette, az allja kuszkod, de mind hiaba, hisz ugyis ossze fog omlani..
Most is sir...konnyei repesen hullnak es csordulnak vegig sappadt arcan. Piros szajat ragcsalja..vermes szemeibol hullo konnyeket puha sejem zsepkendobe itatja.
Az egen meg tekint egy gyonyoru, ragyogo csillagot. Gondolataban felkijalt: -Igen, megtalaltalak, vegre.! Varj..varj. es repulni fogunk akar az angyalok. Varj!...Varok rad..Repuljunk,kerlek, repuljunk.
igy érzed magad? te irtad: " Es olyan nincs hogy nincs senkid a vilagon ! Mindik van, valaki, legyen az csak egy szemely, az mar egy kincs. Lehet aza valaki az anyukad, apukad, tesvtvered, akar egy barat..." Szerintem csak erre gondolj, és ne hülyeségekre, nem omlik össze az a vár, ragaszd már össze és fel a fejjel:)
VálaszTörlés